Fontos hely ez számomra. A No Goulasch projekten belül itt publikálhattam először emberi körülmények között a munkáimat több kevesebb sikerrel. Itt adtam el az első képemet, és ez az a hely ami a szívemhez nőtt annyira galériafelügyelet közben, hogy saját ügyemnek érzem a galéria sorsát. Úgy gondolom tartozom annyival a csapatnak és a galériának, hogy nem hagyom elveszni ezt a kincset. Nem ismerek másik helyet ahol ennyire szívükön viselnék a kortárs fiatal művészek sorsát. Nem holmi szaros pályázatot írnak ki semmitmondó nyereményekkel, hanem megadták azt a lehetőséget, hogy egy jóval nívósabb ajándékot kapjak, ami egy művésznek a legjobb érzés, azáltal hogy valaki megvásárolja a sok száz másik kép közül, az én munkámat. Bizton állíthatom, hogy kezdő művészként ez volt eddigi pályafutásom legmeghatározóbb helyszine, napja, hete, élménye. És jó darabig az is marad. Imádtam ücsörögni az öreg chesterfieldben, és negyedszer is újra elindítani a frank zappa cd-t, és azt mondani az első vendégemnek zavaromban hogy " can you help me? ". De ezeket a jó élményeket szomorú és számomra érthetetlen dolog ködösíti be. Pontosabban tudtam arról, hogy a galéria nem áll túl jól anyagilag de nem gondoltam volna hogy ez is bekövetkezik.
Ezt kaptam ma:
Sziasztok!
A dolog egyértelmű. Rám mindenben számíthatnak, és a ti segítségeteket is kérem. Bármi is lesz a holnapi megbeszélés végeredménye, ha lesz olyan esemény ahova elkél a segítség arról tudni fogtok. Posztok lesznek a témával kapcsolatban. Csütörtökeste7.
Aki támogatni szeretné a galériát, az itt megteheti:LINK