Fontos hely ez számomra. A No Goulasch projekten belül itt publikálhattam először emberi körülmények között a munkáimat több kevesebb sikerrel. Itt adtam el az első képemet, és ez az a hely ami a szívemhez nőtt annyira galériafelügyelet közben, hogy saját ügyemnek érzem a galéria sorsát. Úgy gondolom tartozom annyival a csapatnak és a galériának, hogy nem hagyom elveszni ezt a kincset. Nem ismerek másik helyet ahol ennyire szívükön viselnék a kortárs fiatal művészek sorsát. Nem holmi szaros pályázatot írnak ki semmitmondó nyereményekkel, hanem megadták azt a lehetőséget, hogy egy jóval nívósabb ajándékot kapjak, ami egy művésznek a legjobb érzés, azáltal hogy valaki megvásárolja a sok száz másik kép közül, az én munkámat. Bizton állíthatom, hogy kezdő művészként ez volt eddigi pályafutásom legmeghatározóbb helyszine, napja, hete, élménye. És jó darabig az is marad. Imádtam ücsörögni az öreg chesterfieldben, és negyedszer is újra elindítani a frank zappa cd-t, és azt mondani az első vendégemnek zavaromban hogy " can you help me? ". De ezeket a jó élményeket szomorú és számomra érthetetlen dolog ködösíti be. Pontosabban tudtam arról, hogy a galéria nem áll túl jól anyagilag de nem gondoltam volna hogy ez is bekövetkezik.
Ezt kaptam ma:
Sziasztok!
Talán nem mindenkihez jutott még el a hír, hogy márc 31-én bezár a Boulevard és Brezsnyev Galéria. Három és fél év alatt nyolcvan kiállítás volt itt, több százan mutathattuk meg a munkáinkat. Biztos mindenkinek mást jelentett ez a lehetőség, voltak nem kevesen akik először kaptak nyilvánosságot, másoknak csak egy volt a sokból. Volt akinek ugródeszkát jelentett, más azóta sem jutott ilyen lehetőséghez, volt aki nagyon komolyan vette és készült rá, más csak miért ne? alapon beadta egy melóját. Mindenesetre ott voltunk. Ott voltunk egymás kiállításán, ücsörögtünk a chesterfielden, bagóztunk a kirakat előtt, pezsgőt ittunk a szigeten, képekkel felvonultunk az Andrássy úton… Volt aki szinte minden megnyitóra eljött, más néhány alkalom után eltűnt. De hosszabb-rövidebb időre összekötött minket ez a hely. Van aki az eladott munkák száma és ára alapján minősít egy galériát, de remélem azért többen vagyunk, akiknél nem ez az első szempont. És biztos vagyok benne, hogy kell egy ilyen hely, ami annyira más mint a többi. Ha egy ilyen nyitott, közösségteremtő, izgalmas, eredeti galéria kénytelen bezárni, az szégyen! És nem a BB vagy a Victora Zsolt szégyene. Ezért én úgy gondolom, meg kellene próbálnunk tenni valamit, hogy ez ne következzen be. Számomra evidens, hogy mi, akik kiállítottunk a BB-ben, nem intézhetjük ezt el egy vállrándítással, vagy sajnálkozással. Csütörtökre (márc.25. este 7) szervezünk egy találkozót a galériába (Király u. 46.), hogy megbeszéljük mit lehetne csinálni. Jó lenne, ha minél többen eljönnétek.
Üdv, Hafner Móni A dolog egyértelmű. Rám mindenben számíthatnak, és a ti segítségeteket is kérem. Bármi is lesz a holnapi megbeszélés végeredménye, ha lesz olyan esemény ahova elkél a segítség arról tudni fogtok. Posztok lesznek a témával kapcsolatban. Csütörtökeste7.
Aki támogatni szeretné a galériát, az itt megteheti:LINK