Gondolatok az ember és a póker viszonyáról, magárol a játékról.

Megpróbálom mellőzni a szakszavakat és  konkrét példákat, hogy azok is értsék a lényeget akik nem jártasak a játékban. Sokadik eredménytelen verseny, nap, hét, hónap és egy újabb szerencsétlen este után döntöttem el, hogy anyázás és hibakeresés helyett leírom mit gondolok a témáról.

Ki miért játszik ? A pénzért vagy a játék szeretete miatt ? Aki a pénzért játszik, élvezi vagy nem ? Aki élvezi, nyer vagy nem? Mennyi a tudás és a szerencse szerepe ? Ezeket a kérdéseket mindenki válaszolja meg magában. Aki tudja milyen érzés megnyerni egy nagy partit, az nyilván tisztában van vele milyen hatalmasat bukni. Nehezen érthetik meg ezeket a dolgokat azok, akik nem szívből játszák a pókert.

Tegyük fel, hogy egy magas nevezési díjú versenyen kiesünk a fizetős hely elött nemsokkal, egy olyan leosztásban amit az utolsó másodpercig nyert partinak hittünk, és már a magunkénak tartottuk a pénzt és/vagy a sikert. De közbeszólt az a rohadt szerencse ami még pár perce a sikerhez vezető út finishének képzeletbeli célszalagjához teleportált minket. Kellemetlen érzés. A szerencsés nyertes örömmámorban úszik és ha a játék szeretete miatt játszik, akkor jobbik esetben kezet nyújt vagy elnézést kér, ami a nyertes szempontjából pillanatnyilag helyes, etikus döntésnek mondható, rosszabb esetben csak kárörvendő, és az orrunk alá dörgöli hogy ő a legjobb játékos a világon. Ha a pénzért játszik, 10-es oszlopokba rendezi a zsetonokat, és megköszöni az osztónak, hogy immáron kitudja fizetni a pókeres napszemüveg és az asztalra kitett 32 gigabájtos fehér divattelefonjának a törlesztőrészleteit. A vesztesnek mindkét eset dühítő és kellemetlen, annak ellenére, hogy a játék kedvéért fizette be a nevezési díjat, vagy a mégnagyobb profit reményében. Akik pókereznek, akár pénz nélkül baráti alapon, vagy pénzben, azoknak bizonyára tele van a padlás hatalmas bukás történetekkel és fantasztikusan felemelő győzelmekkel melyeket szívesen mesélnek el. De miért ? Mi értelme van olyan meghatározó partikról megemlékezni amelyeknek nem volt személyes története? Például gondolok itt arra, hogy egy régi tapasztalt játékos akivel szinte minden versenyen találkozok az asztaloknál, olyan dolgot csinál ami nála elképzelhetetlen. Blöffölni próbál amikor már 70 éves elmúlt, több leosztáson van túl mint ahány ember budapesten él, de sosem ment neki a blöffölés. Mindig lebukott a remegő keze, vagy a bizonyos jólismert blöffölés elötti meggondolatlan zsetonrapillantás miatt. Ennek ellenére eldobatja a lapját a legjobb játékossal, és hatalmasat nyer. Ezekről érdemes beszélni mert van lelki,érzelmi,személyes tartalma. Bizonyára sokakat nemérdekel, hogy a hős, mesemondó, laza napszemüveges tag online pokeren elvesztett 15 dollárt mert az utolsó lapra le esett az ellenfél pókere. Üres és semmitmondó. Apropó online poker. Vicces egy dolog ez. Valaki bizonyítsa be nekem, hogy nemlehet csalni játékosként, és nem csalhat ellenünk a terem akár pókerezünk, akár kaszinójátékokat játszunk a neten. Ha ezt valaki tényekkel alátámasztja, hogy nem lehetséges, még akkor sem fogok neten játszani. Hogy miért ? Mert olyan neten pókerezni, mint egy félig leeresztett ismeretlen eredetű rúzsosszájú simlis guminővel szeretkezni és közben nyitva tartani a pénztárcánkat hátha ő fizet.