wescozation

   Tágra nyílt szemekkel néztem ma a blog statisztikáját. Nem kis meglepetést okozva, a látogatószámot mutató grafikon, felhőkarcoló módjára, az előző napi látogatómennyiséget már távcsővel is csak alig látó 2000-es értéket mutat. Fogalmam se volt mi történhetett. Elkezdtem olvasni a friss kommeneteket, melyekből kiderült két ócsárolás és fröcsögés között, hogy egészen egyszerűen valami csoda folytán a blog(egyik posztja) az index címlapján kapott helyet. Nemtudom hogy sírjak, vagy nevessek.
Megköszönöm azt a pár kedves kommentet, ami dícséri a blogot, és azt állítja, hogy van igény az ilyesmire. Lehet csak nekem ilyen nagy ez a 2000 es látogatottság, ami valószínüleg egyszeri alkalom volt, és a napokban lecseng, de már megérte a felhajtás, ha kapok cserébe 50 visszajáró igényes olvasót, akit tényleg érdekel a téma, és érdemes értük munkálkodni. Ha van rá igény, továbbra is megpróbálok a Mit látsz az utcán? - című rovatban még több tehetséget bemutatni.
   Street art-nak én magam azt nevezem, ami képes az utcán cinikusan matricákra vagy éppen az ocsmány tagekre néző embereknek örömet, vagy akár milyen más érzelmet okozni. Itt élünk ebben a beton rengetagben, nem vagyunk képesek befogadni az információt amit a falak nyújtanak. Félreértés ne essék, nem értek egyet a tageléssel mint ténnyel, viszont tag-ben is van olyan ami kifejezetten tetszik, de nagyon ritka. Én kurva büszke vagyok rá, hogy képes vagyok befogadni azt amit az utcán kapok egy ötletes matricától, egy szép rajztól, egy ízléses mural-tól. Valószínüleg azok az emberek készítik a matricákat, akik ugyanúgy erőt tudnak mertíteni ezekböl a dolgokból. Ahogy régebben írtam egy bejegyzésemben, teljes a feldolgozottság. Nekem ugyanúgy tetszik egy hibátlan, tisza, minden street art-tól és graffiti-től mentes sétálóutca, ahol a kockakövekről enni lehetne, mint egy piszkos nagyvárosi körút jobbnál jöbb és ötletesebb street art-tól hemzsegő fala. Ki kell szűrni a szépet az ocsmányból, és előtérbe kell helyezni. Hiszem, hogy egyre több emberrel meglehet majd szerettetni ezt a fajta művészetet. Addig viszont semmi képp, míg nem fognak össze azok az alkotók akik ezen a téren ottvannak a szeren. Titkon remélem, hogy mikor utólérjük berlin színvonalát street-art téren, több lessz a fogyasztó mint a termelő, és az emberek megtanulják felhasználni azt a kulturális energiát amit az utcától kapnak. Attol az utcától amit embertársai alakítanak, és amin minden nap végigsétálnak, vagy végigmennek busszal.