wescozation

Bevallom őszintén e remek esti órán, hogy nem tudom pontosan kinek mit is jelent ez a kép, mi a pontos jelentéstartalma és mondanivalója de mint
sok más embert, engem is megfogott.

                               (katt a képre a nagyobbért)

Mi a véleményetek a képről?

Kellemes hangulatú képekkel telezsúfolt street art témájú blog.

Jó nézelődést.

                          ( link a képre kattintva )

A VAKONDOK

Egy naplószerű mozgóképes dokumentáció, egy közép-európai főváros, Budapest független szubkultúráiról.

Egy nyüzsgő metropolis kulturális felszíne alatt is van virágzó, független művészeti élet és léteznek alternatív szabadidős tevékenységek. Sokan vannak, akik nem a tömegízlést követik, és nem dőlnek be a kereskedelmi média csalogató szavának. A budapesti szubkultúra művelői és közönsége több százezres tömeget jelent. Nem lehet ezt a szubkultúrát, annak művészeit és az underground életmód művelőit alábecsülni és figyelmen kívül hagyni. A Vakondok öt arcot választ ki ebből a világból és rajtuk keresztül mutatja be azt, ami a celebek terepén kívül van, ami nem Megasztár, nem „barátok közt” és nem Hooligans. De létezik, alkot és alakul.

          Interjú Mr. Zero-val.

Van egy olyan esemény, van egy olyan pillanat, van egy olyan életkorszak, amit józan ember, józan ésszel képtelen felfogni, hogy mit is jelent. Nem azért, mert szar az empatikus fantáziája, hanem azért mert csak az akarja felfogni akivel még nem történt meg. Aki meg átélte, az nem felfogja hanem tudomásul veszi.

Én ismerek egy embert.   Egy embert, aki nem próbálta meg felfogni, hanem tudomásul vette.  és ezért tisztelem.

   Tágra nyílt szemekkel néztem ma a blog statisztikáját. Nem kis meglepetést okozva, a látogatószámot mutató grafikon, felhőkarcoló módjára, az előző napi látogatómennyiséget már távcsővel is csak alig látó 2000-es értéket mutat. Fogalmam se volt mi történhetett. Elkezdtem olvasni a friss kommeneteket, melyekből kiderült két ócsárolás és fröcsögés között, hogy egészen egyszerűen valami csoda folytán a blog(egyik posztja) az index címlapján kapott helyet. Nemtudom hogy sírjak, vagy nevessek.
Megköszönöm azt a pár kedves kommentet, ami dícséri a blogot, és azt állítja, hogy van igény az ilyesmire. Lehet csak nekem ilyen nagy ez a 2000 es látogatottság, ami valószínüleg egyszeri alkalom volt, és a napokban lecseng, de már megérte a felhajtás, ha kapok cserébe 50 visszajáró igényes olvasót, akit tényleg érdekel a téma, és érdemes értük munkálkodni. Ha van rá igény, továbbra is megpróbálok a Mit látsz az utcán? - című rovatban még több tehetséget bemutatni.
   Street art-nak én magam azt nevezem, ami képes az utcán cinikusan matricákra vagy éppen az ocsmány tagekre néző embereknek örömet, vagy akár milyen más érzelmet okozni. Itt élünk ebben a beton rengetagben, nem vagyunk képesek befogadni az információt amit a falak nyújtanak. Félreértés ne essék, nem értek egyet a tageléssel mint ténnyel, viszont tag-ben is van olyan ami kifejezetten tetszik, de nagyon ritka. Én kurva büszke vagyok rá, hogy képes vagyok befogadni azt amit az utcán kapok egy ötletes matricától, egy szép rajztól, egy ízléses mural-tól. Valószínüleg azok az emberek készítik a matricákat, akik ugyanúgy erőt tudnak mertíteni ezekböl a dolgokból. Ahogy régebben írtam egy bejegyzésemben, teljes a feldolgozottság. Nekem ugyanúgy tetszik egy hibátlan, tisza, minden street art-tól és graffiti-től mentes sétálóutca, ahol a kockakövekről enni lehetne, mint egy piszkos nagyvárosi körút jobbnál jöbb és ötletesebb street art-tól hemzsegő fala. Ki kell szűrni a szépet az ocsmányból, és előtérbe kell helyezni. Hiszem, hogy egyre több emberrel meglehet majd szerettetni ezt a fajta művészetet. Addig viszont semmi képp, míg nem fognak össze azok az alkotók akik ezen a téren ottvannak a szeren. Titkon remélem, hogy mikor utólérjük berlin színvonalát street-art téren, több lessz a fogyasztó mint a termelő, és az emberek megtanulják felhasználni azt a kulturális energiát amit az utcától kapnak. Attol az utcától amit embertársai alakítanak, és amin minden nap végigsétálnak, vagy végigmennek busszal.

Ki nem látott madarat az utcán? Magyar lány magyar streetart. 
interjú Madárral.

Interjú rawde-val. Jönnek a kockásinges, dzsekis tanyasifeeling writerek?

Interjú-t olvashattok GG-vel aki sablonban 
ottvan a szeren. Legyen az az mnulla galériában
vagy egy vásznon.

Nagyon örülök, hogy ilyentapasztalatokkal vághatok neki a blogírásnak a 2010-es évben is. Köszönöm a sok kedves kritikát és építő véleményt. Meg persze köszönöm hogy immár napi átlag húsz látagatóm van. Nélkülük tényleg nem érne semmit az egész. Remélem hogy 2010 -ben is sok jó zenét, érdekességet, gondolatot oszthatok meg veletek, és még több magyar tehetséggel tudok interview-t csinálni, hogy végre tudja a világ, mit is lát az utcán.

Midenkinek boldog új évet kíván a wescozation.blog.hu.

Sikerült azzal az emberrel interjú-t készítenem,
aki a kezdetekben a legnagyobb hatással bírt rám.
Munkái alapján vágtam az első sablonomat.

Nem titkolom, hogy a sorozat második részében
az egyik favoritommal készítettem interjú-t.

Kellemes karácsonyi ünnepeket, és boldog élményekben, posztokban gazdag új évet kiván  minden kedves olvasójának a wescozation blog.

Ezúton szeretném még megköszönni az átlag napi 14 olvasómnak, hogy értelmet adnak ennek az egésznek. Voltak napok amikor nulla, viszont néha napi 60-70 látogatóm volt aminek nagyon örültem. Remélem az átlag, a posztok minősége és mennyisége csak nőni fog.

W35

                                   (A teljes kép megtekinthető a képre kattintás után)

26 gigapixel. A  kép drezdáról készült és napjaink legnagyobb képe. A kép kicsivel több mint 297 500 x 87 500 pixeles (26 gigapixel). 105 méter hosszú és 35 méter széles lenne, ha kinyomtatnák. A 102 gigabájtnyi anyag konvertálását egy 48 gigabájtos memóriával rendelkező, 16 processzoros számítógép 94 óra alatt végezte el.

 (Ihlet és szöveg a www.ize.hu -ról)